Amiért a Mikulást. Nincs jó meg rossz gyerek. Szegény meg gazdag gyerek van. Jólét van,egy állítólagos jóléti társadalomban, ahol nem mérik a szegénységet.Pedig lehetséges, hogy a fizetésünk pont sokkal kevesebbet ér, mint tavaly ilyenkor. Ezért pont annyira kell figyelni, hogy mi kerül a kosárba mint eddig minden hónapban, napban.Egy kiló sertéscomb 1600 forint, tavaly ezer körül volt.Megjegyzem nem túlozzuk a húsfogyasztást.Már most azon stresszelem magam mi kerül az asztalra, nem azon mi kerül a fa alá.Ez a keresztények egyik legszebb ünnepe, ennek Jézus megváltó erejéről és az Istennel való kapcsolatról kéne szólni. De nem. Ez az ünnep megint arról szól, hogy mit és mennyit vegyünk a fa alá. Úgy, hogy lehet az unokáinak nem lesz iható vize ötven év múlva.Nevetséges és borzasztó is egyszerre. Amint az összes hírcsatorna szajkózza a karácsony előszelét, bennem úgy gyűlik a dac. Nem tudom lesz e halászlé az asztalon. ( A hal meg az áfája külön regényt érdemelne)Azt viszont tudom, hogy nem lesz csomagoló papír,mert nem lesz nagy és kicsi ajándékozás.Az undor egyenlőre az egyetlen érzelem, ami engem és a karácsonyt összeköti. Most azon dolgozom, hogy ez változzon. Azon vagyok, hogy értsem, és értessem a körülöttem és velem élőkkel, hogy ebben az évben tényleg szeretni akarjuk és fogjuk egymást.Nem az ajándékokért, magunkért.Mert változni kell nekünk is, hiszen a világ már változik.Szóval csirkefarhátból lesz húsleves, műdióból a kalács, és csomagolatlanul szeretetet próbálok adni magamból.