Sokkoló híradás volt. Öt méterről esett le szerencsétlen artista lány a mélybe. Kezét lábát összetörve sikoltozott a földön. Én meg néztem.
No de már jön is a segítség. Nekem a nézőnek . Mert mentálhigiénés szakember szépen magyarázza mit kell tennem ha ilyet látok. Már nem tudom sírjak e vagy nevessek. Hol van a határ? A híradók átlagosan 6-kor kezdődnek. Ilyenkor szoktak családok összeülni vacsorára. Lehet háttérzajként megy a tévé. És látom, hallom ahogy kamionos röpül le a mélybe szörnyethalva. A szerető épp leszúrja a párját. Bizonyíték a véres kés és blúz. Komolyan elgondolkozom hol van a határ. Senki nem háborog, hogy reggel hattól bármikor nézheti a gyerekem (meg én is, és te is) a gyilkosságokat, a katasztrófákat a horror baleseteket. Amúgy közben jön egy édes kis kutya, akit éppen most mentettek meg Hannibal Lecter karmaiból. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy nem fizetek elő a tévé csatornákra. De mi lesz a gyerekkel? Burokba zárjam? Vagy csak meg kell kérni a cirkuszos nénit, hogy ne tessen olyan velőtrázóan sikoltozni, amíg esszük a vacsoránkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: